ÉN

A világ az isten kertje;

Gyom s virág vagytok ti benne,

Emberek!

Én a kertnek egy kis magja,

De az úr ha pártom fogja:

Benne gyom tán nem leszek.

Tiszta e kebelnek mélye;

Égi kéz lövelt beléje

Lángokat.

És a lángok szűzen égnek

Szent oltárúl az erénynek

El nem romlott szív alatt.

Nem építek sors kegyére,

Tűrök, mit fejemre mére,

Jót, roszat;

Mit ma ád, elvészi holnap;

Majd megadja, amit elkap;

Jellemképe: változat.

Mint a róna, hol születtem,

Lelkem útja tetteimben

Egyenes!

Szavaimmal egy az érzet,

Célra jutni álbeszédet

Tétovázva nem keres.

És az ég szivem földébe,

Drága fádat ülteté be,

Szerelem!

Koszorúba fűzöm ágit,

Koszorúm szerény virágit

A hazának szentelem.