Ének a hosszú télhez

Óh, meddig kell még a nyers szél

Dérdúrságát szenvednünk!

Engedd már óh makrancos tél,

Zúzos lárvád elvetnünk!

Vidd el rólunk vad honjába

A mord éjszak tunya seregét:

Hadd láthassuk pompájába

A vidító kikelet egét!

A gémbergő természetnek

Engedj egy kis tágúlást;

A sok béburkolt életnek

Lágy szellőtől újúlást.

A madár hadd csimpalykódzon

A bimbózó csere tetején;

Egy kis fűszál hadd nyújtódzon,

S egy szem harmat legyen a helyén

Akkor mink is megfrissűlvén

A tavasz jóvoltából,

S új lélekkel felperdűlvén

A sut rekkent zugjából,

A zsendűlő természetbe

Víg énekkel ki-kiszaladunk:

S egy-két verset tiszteletbe,

Csak halj meg tél, neked is adunk.