Ének Bukosza Tanács Ignácról

Kecskedudás volt, vén, magyar szatír,

Felőle hét határban vert a hír.

Lagzin, toron csak fújta egyaránt,

Túlharsogta az életet, halált.

Betyárok, csárdák eltűntek tova,

Ő itt maradt s nem fáradt el soha.

A városba ment néha s a cigányt

Leintette: magának muzsikált.

Oly gőggel nézett a kocsmába szét,

Mint egy Homér. Mögötte volt a nép,

A múlt, a puszták, egy magyar világ,

Ujjongva sírtak a melódiák.