Ének Kupa vezérről

Tar Zerind fiát énekelem én,

Ki maga volt az utolsó remény.

A régi napnak végső fénye volt,

A Bakony árnyán örök éjbe holt.

Őt nem dalolta víg udvari lant,

A neve átok, emléke bitang.

Mert ős hitünkért élt s vérzett el ő,

Új oltár alján sohse térdelő,

Új zsoltár ajkán soha nem fakadt,

Ő Ázsiából hozott szavakat:

Bús vérigéket, bánatos varázst,

Mely vérző szívre fejedelmi palást.

A honvágy volt ő Ázsiánk felé,

Kitáruló kar vén csodák elé,

Örök Turán tékozló fia volt,

Dalold szívem ma, zokogón dalold:

Mert új hit, új föld mind hiába volt,

Mert régi lángunk mind hamvába holt!