Ének szent István király’ jobbjáról.

Oh szent jobb kéz! földünk’ fénye,

nemzetünknek szent reménye,

kútforrása létünknek

hű dajkája hitünknek;

légy Budáról országunknak

Mózes’ karja mindnyájunknak.

Oh szent kéz! óvd földünket,

minden rossztól népünket!

A’ pogányok vakságából

a’ vadságnak rút sorsából

a’ magyarnak hajnala

ah! te voltál angyala,

hogy tanítsák a’ gyarlókat

gyámolítsák a’ habzókat

te rendeltél véneket,

te egyházi rendeket.

A’ ki félvén a’ hívságtól

búcsút vett az ál világtól,

annak bátor szent fokot

te szerzettél klastromot.

Akkor is, ha tán Rómába

vagy Jézusnak szent honába

jámborságból vándorolt,

a’ magyarra gondod volt.

Hány özvegynek gyámolója

hány árvának pártfogója

volt hazánkban irgalmad,

szünhetetlen szorgalmad!

A’ betegnek, éhezőnek

mindenféle szenvedőnek

te nyujtottál orvoslást

köntöst, ételt, ápolást.

Végre, hogy köz boldogságunk

fenn maradjon bátorságunk,

Isten’ annya pártfogónk

általad lett gyámolónk.

Néki adtad koronánkat,

ő rá bíztad új hazánkat,

hogy földünknek népeit

óvja úgy, mint híveit.

Illy felséges tetteidnek,

illy tündöklő érdemidnek

bére az, hogy Tégedet

rothadás nem sérthetett.

Bére az, hogy több csudával

mint dücsődnek zálogával,

mellyért áldja nemzetünk,

fényesnek tett Istenünk.

Várad, Szent-Jobb szól ezekről,

szól Ragúza több lelkekről,

kikkel érted az Egek

sok jeles jót tettenek.

Hogy Mohácsnál megrontattunk,

Tőled is, óh! megfosztattunk

nyűgben sírtak népeink,

árván nyögtek szíveink.

Ámde háza Ausztriának

megtérítvén a’ hazának

mind az eltünt díszeket,

visszaszerzett Tégedet.

Áldd meg Isten! jóvoltáért

és Te szent kéz, a’ hazáért

légy e háznak csillaga,

légy hűségünk’ záloga.

És ha tán köz-ellenségünk

rajtunk üt, vagy más inségünk,

oh terjedgy ki Te reánk,

hogy megszánnyon köz Atyánk.

Intsd meg szívét a’ magyarnak

kit balságok megzavarnak

tűrje mennyért séreit

‘s várja értök béreit!

Köss közöttük egyességet,

tartsd fel a’ köz békességet,

hogy mint egy test éllyenek

‘s mindig eggyet értsenek.

Emlékeztesd itt léteddel

‘s visszatérő ünnepeddel,

hogy egy tőnek ágai

egy egésznek tagjai.

‘S a’ ki végén életének

búcsut mond elhült testének,

vidd az Isten’ színéhez

hogy feljusson béréhez!

Légy Budáról országunknak

Mózes’ karja mindnyájunknak,

oh szent kéz! óvd földünket

minden rossztól népünket!