ENGEM TEMETNEK

A pap mosolyog és derűsen

gondtalan üdvű istent dícsér.

Darazsak dongnak s poros úton

végig zümmögő gyásznép kísér.

Egy barna és ijedt leányka

ablakhoz nyomja orrocskáját

és papája a pipaszárral

megveregeti farocskáját.

S harmatos füvek gyenge ízzel.

A fákon hajnali pirosság.

Lombok zizegnek, szöcske ugrik,

a pókok hálójuk foltozzák.

Emlékem egyre merevebb lesz.

Valaki rábök homlokára,

síromig setteng s jó kutyámat

nem uszíthatom többé rája.