Engesztelő ajándék

Cukrot, virágot, gyöngyöt szerettem volna hozni néked:

nincs gyöngyöm, cukrom, virágom.

Görnyedve hozom ahelyett s teszem a kezedbe, nézzed,

keserű életemet, egyetlen terhes gazdagságom.

Ez ami megmaradt még, e meztelen is gazdag élet,

s ezt sem adom, csak visszaadom már:

mert jól tudom, ki vagy? s hogy benned és általad élek,

kenyerem és levegőm! s rég nem volnék, ha te nem volnál.

Óh különös hatalom! szeretet erős gyengesége

- s óh gyenge erősség! oly védtelen benned...

Életem pórázát tartod, de téged bilincsel a vége

s mégis én vagyok zsarnok és hóhér, s te aki enged és szenved.

Letérdelek s úgy szánom-bánom óráid letörött virágát,

mint aki barbár talppal ment át egy drága réten:

óh ki gyógyítja meg az elrontott örömök rózsaágát?

ki mondja a tiprott percnek: »Kelj föl, kis százszorszépem!«

Órák és percek helyett fogadd el egész életemet,

virágok helyett egész mezőt, noha fölégett és nem virágos:

de virághamvval, s lásd, könnyel is trágyás, s ha új plántáid beülteted,

minden szirmot földajkál s neked áldoz.