Epigramma

Ó, hogy gyűlölném én a nőket,

mert ellenem cselt cselre szőttek,

de él egy nő, kitől baj, átok

nem szállt reám, akit szerettem,

aki szeret most is szünetlen:

érette mindnek megbocsájtok,

s a vétkezőt is áldanám;

e nő: anyám.

Nem egy szememre hányja nékem,

hogy változik a véleményem,

s gunyolva szólt: „Te gyönge bolygó,

te könnyü, csélcsap napraforgó.”

Szólok: „Szapuljatok ti, hajrá.”

Úgyis csupán a balga hajt rá,

én azt felelem, jó bolondok,

forgok, de csak a napra forgok.