EPIGRAMMÁK

Nyugszik az ősz bajnok, de nyomán hős gyermeke felkél

S lelke hevültében, bátran előre tekint.

Indúlj! im ragyogó pályád messzére kinyílik,

Hol deli fénnyel atyád csillaga lángol elől.

Díszes az út, de nehéz; kötelesség terhei várnak,

Hon s fejedelm tőled kérnek erőhez erőt.

Híve királyodnak ha maradsz majd, s híve hazádnak,

Vécsey, szent vérnek szent folyadéka maradsz.

Aki minap ragyogott az egész országnak előtte,

S bajnoki lelkével védte megyénknek ügyét,

Szép haza vedd azt most vígan fejedelmi kezekből

S új életre hevűlj, lángkebelére ha dőlsz.

Vécsey száll s más Vécsey kél; két nap ragyog; egyik

Estveli bibor alatt, reggeli fényben ez itt.

Ősz atya homlokodon zöldell a pálma, pihenj el;

Ifjú pálmádért pályafutásnak eredj.

Vécsey, Szathmárnak valamerre határai nyúlnak

Kedves név, örvend néked öreg s fiatal.

Vécsey hív atya volt, az idősb, mig űle közöttünk;

Íme jön a fiatalb, s Vécsey hív atya lesz.

Van koszorú, de becsesb a szív hálája nemesnek;

S gyöngyöket a dagadó könny folyamatja halad.

Vécsey, Szathmárnak, Nemes Ősz, hálája feléd száll,

Vécsey, Szathmárból könnypatak áldja neved;

Visszatekints pályádra, s fiad gyúladjon utánad,

S könnyeket és hálát majd fog aratni veled.