EPIGRAMMÁK [1]

Hogy gránátosnak szűlt a természet, örülhetsz:

Járom alatt férjed sorvadoz, nem te, Vicám.

Hogy magyar íróvá tett a boldogtalan ötlet,

Sírj; mert ím rád jő szöszke Apollo, s megüt.

Éva szivem! nekitürköztél s ifjakra hadakszol.

Nincsen nadrágod, féltelek, Éva szivem.

Vén Amazon vagy már, harcod kezd válni futásra,

Egy menedéked van; küldd ide lányaidat.

Mily édes neked a boszuállás, Éva! de megvan:

Könyvet nyomtattál, és ez örökre elég!