EPIGRAMMÁK [2]

„Vad Magyarok vagytok” gyakran Boda erre fakadtál,

Mért? „Magyarúl írtok s érzetek” ezt feleléd.

És Te Magyar vagy ugyan, de szelíd, magad adtad előmbe

Képedet. Aki morog drága Hazánkra, szelíd.

Aki csak a számot szaporitja, henyélve dorombol,

S a Földnek bármely ostoba terhe, szelíd.

Ritka, szelíd, ki az ép munkást gúnyolja közöttünk,

Aki az égést is ködnek alajtja, szelíd.

Ez különös! - de Te önmagadat példára kitetted.

Mert ezek Égre ható díszeid, úgy-e, szelíd?

Oh! Te szelíd Magyar e vadság közepette hogy élhetsz?

Nem vad ez, amikor itt egy ravasz ennyire ment.

„Vad Magyarok vagytok” mondod Boda. Végre kivallád,

Hogy Te Magyar vagy ugyan, s még heves, ámde szelíd.

Rajta tehát ha szelíd kívánnál lenni, Barátom

Olcsároljad Hazád, így vezet erre Boda.