EPIGRAMMOK

Ujra mosolyg a táj aranyos sugarakba’ fürödve,

A hanyatló Phoebus ha nyugalomra megyen.

Engemet, haj, szeretőm búcsúzó pillanatával

Holdtalan éjfélként bánat homálya takar.

A szerelem jelené; multé s jövőé a barátság.