Epilógus [2]

Még egy ujjongó éneket próbálnék,

Mielőtt végképp elföd a nagy árnyék,

Egy dalt még, melyben ott zengene minden,

Mi szép volt, nagy volt én tűnt éveimben.

Egy dalt akarnék, melyben tiszta, bátor

Hangon, - szegény haldokló gladiátor,

Elzengeném a Sorsnak, hogy ki voltam

Baljós csillag homályán, eltiportan.

Egy dalt szeretnék, melyben megköszönném,

Hogy elsöpörsz bár, ősi, büszke törvény,

Hogy összetörsz bár, Peer Gyntjét a vágynak

S idő előtt vetsz hűvös síri ágyat:

De mámort adtál, de éneket adtál,

De tavaszom volt, szebb minden nyaraknál,

Volt egy Anyám és egy Annám s kerestem

Valami szép összhangot életemben:

Ezt nem találtam, gyáván és erőtlen,

Világok harcán pajzsom összetörtem.

Kik bízva, győzve tovább énekeltek,

Egy sóhajt küldjetek az elesettnek!