Epistola.

Nézd csak, barátom, a fejér mezőn

Hazát kiáltva hány vitéz tünik fel!

Agg s ifju kor, sőt a szelíd nem is,

Külön zászló s paizs mellé szegődve,

Harczforrón állnak s gőgösen pörög

Kezökben a lud-hordta dárda. Nagy

Árpád s dicsőség! jelszavok. Mi lesz

Ebből? kevés ugyan, de éppen

Elég a czélt bagolyének között

Elásni. - Nem, nem! ez kaján itélet.

Hősvérökhöz hívek maradtak ők:

Egymásra törnek, és mily lelkesen

Tudják a hajdant a mostannal összeszőni:

Nem szembe küzdnek, szív szív ellenébe,

Hanem csak messziről, mosolygva sőt

Dicsérve egymást holtig csipdezik.

Kivül nevetnek - benn búsan zokog

Az árva nyelv: védőktől tipratik.

Boldog végzés! mikint előmenénk!

Pedig rosz lábbal mesterség haladni.

Nézz szerte, vak barátom: mennyi szép

Virág tenyész! s alig kél koszorú

Még rajta! légyen bár minden levél

Más országból, annál szebb s tetszetősb.

Hamar csodás mű lesz, ha ismerik

A kertészt; szinte úgy, ha sejtik,

Hogy egy választott izzadott felette,

Sonetteket láthatsz csigás tagokkal,

Érzést ne várj: elég ha láthatod;

Stanczák röcsögnek, és ódák sziszegnek,

Drámák kelnek, hol a magyart dicsérik.

De nem festik. ”Ne vádold; jó az, a mi

Tetszik.” Hát még az ének árjai

Hány andalgó szivet rettentnek el!

Szép a művészi pálya, mindenütt

Rokon szivet talál, csak egy szelíd

Hang süljön el, már ezreket hevít,

S érzésre, mint utánozásra vonz.

Ha kérdezem: mutassatok müvészt?

“Honáruló! fuss iskolába” - szólnak -

“S tanúlj adálni: már ha egy megye

Hatvant ád, egy ország mennyit nevel!

Néhány emberkét látánk a görög

Földön, nálunk minden Tekintetes tudós.”

A nagy Horáczot hányan tisztelik,

Tudván, hogy a farkas sem ette meg,

Mikor - nem volt éhes. Latánt, latánt

Kövesd; dicsőbb a régi, légy majom!

Igy zúg egyik rend, s nem hiába;

Tudják miért: a leczke régi,

Uj a világ. - De hála tisztuló

Korunknak, vannak emberink, a kik

- - minden halmon müvészt

Látnak, s azért is annyi tömjént

Hintnek fejökre, hogy már szédelegni

Kezdnek, s jaj a szegény fülnek, ki minden

Hideg könyvben nem hall kész fülmilét.

Fellép a dictator s azzal ledörgi:

“Miért nincs füled?” körülnéz, s toll ragadva

Egyet vonít - s utána számtalan

Torok kiált: be szép! vagy: Mily gonosz!

Ő mondja, nem kell ok -