Epitáfium [2]

Mért nem maradtam szűz öledben,

Szent semmiség, mér nem maradtam én még,

Terülne rám jövendők szemfedője,

A szivárványszínt foganó fehérség.

Nem bántanának durva színek,

Hazug igék és csontosöklű tettek,

Nem érzeném száz titkos gyászú órán,

Hogy most temetnek, engemet temetnek.

Jövendő asszonyoknak csókját

Sóvárgom olykor, nagy pillanatokban

Csillaghideg szerelmű asszonyoknak,

Kiknek szíve szívemmel összedobban.

Ha újra visszajön a lelkem,

Beteg fogantatással jön világra,

Bénává, bússá, borússá fakítja

Múltamnak árnya, kísértetes árnya.