Epitáfium [3]

Nem jártam én Párizst soha

És Velencében nem szerettem,

Magyar tájak pora, moha

Temetett el szép lassan engem.

Nem láttak márvány paloták

És nem hódoltak úri népek,

Szűkös sikátorok során

Hirdettem hittel én a szépet!

A jegenyék testvére én,

Zokogtam a magyar viharba

S a hant alá úgy térek én,

Mint a mag, mely kihajt tavaszra!