Epitaphium

Antik mértékű verseknek méla zenéje

- Méltó zengeni őt, sírva dalolni porán.

Római férfiakat követett ő szent kötelesség

- Nyílegyenes ívén, mely a magasba suhant.

Három pajzs övezé lelkét, mely száz vihar ellen

- Bölcs derüsen s dacolón biztos erőivel állt:

Isten igazsága, ember joga, földje szerelme,

- Értük szüntelenül fáradozott, amig élt.

És amikor delelőn legszebb ormára elindult

- Élete napja, irígy sors keze lökte le őt.

Sírja fölött virraszt hálásan mind a tanítvány

- S a lebukott lobogót új diadalra viszi!