Erdei ösvényen

Erdei ösvényen ballagok. Bársonyos-kék

estébe visz-visz nagysörényű lovacska.

Fontoskodó célok, hová tűntek?

A ballagás a fontos, a menetelés,

a foganó vándordal,

az avaron dobogó léptek el-nem-akadása.

Zümmögő csillagok röpdösnek

ágról ágra,

megülik harmatos kalapomat.

Tudom: itthon vagyok e földön,

anyám, dédanyám termékeny csókja suhog a lombverésben.

Orromban szeretőm hajának illata csikland.

Hejhaj,

énekeljünk!