Erdély özvegye

Szép öregasszony. Tiszta és szelíd.

Hajlottan hordja évek terheit.

Hajlottan és nem törten. A remény

Ott gubbaszt némán szeme szögletén.

Néha magasba lendül ősz feje,

Mint októberi ezüstjegenye.

Tesz, vesz. Kezében gyakran biblia:

Hogy kínzaték az Isten egy Fia.

És messze gondol és sóhajt nagyot

S elnézi a sok őszi csillagot.

A Hadak útját. Aztán lepihen

És hazaindul a nagy, bús iven.

Nincs rokona és nincs már könnye se,

Ő hallgat s vár. Ő Erdély özvegye!