Erdélyi bércek

Fekete síneken rohan a gőzös,

Köszönnek, bókolnak távoli bércek

idáig sír a sok fehér havas,

mikor az ablakon feléjük nézek –

Fekete síneken rohan a gőzös.

Beszélni kezdek a messzi hegyekkel

csendesen susogok – felelnek ők is,

hangjukat viszi az esti szél

s röpíti sok ezer hajlongó kőris –

Így tudok szólni a messze hegyekkel.

Szerelmet esküszünk egymásnak halkan:

“Szeretlek bölcsői száz ősapámnak!”

S felelnek: “Tieid vagyunk örökké,

kíván, vagy követel bárki magának!”

s szerelmet fogadunk egymásnak halkan.

Fekete síneken rohan a gőzös,

kattogó robaja monoton csúf dal –

s én érzem, hogy egy vagyok, amíg csak élek

a sok-sok zokogó erdélyi csúccsal,

bárhová ragad a rohanó gőzös.