Erdélyi ibolyák

A kolozsvári kikelet szülötte

E pár száll gyöngéd, kora ibolya,

Szűz szirmukon szelíden eltünődve

A magyar Mona Lisa mosolya.

Erdélyünk szent rögének ibolyái,

A fájó tájról méla üzenet,

Virágnyelven beszéltek, ó parányi,

De drága kincsek, hervadt kedvesek!

Kék szemetekben az erdélyi égnek

Régi derűje integet felém

És sötét szirmotokban érzem én

Az új fájdalmat. Míg vágyódva nézlek

Bús ibolyák, gyötör egy néma vád

És rátok hintem könnyem harmatát!