Erdő...

Süvölt a szél a fák között

zúgva, zokogva, nyögve, fájva,

sivít a szél a fák között

s a magyar erdő magyar fája

ingatja koronás fejét.

De csak fejével bólogat,

s a törzse szikla-szent-szilárd:

lombos fejével bólogat

és nem fél, hogy az égi bárd

csattanva mellen ütheti.

...A szálfák között, hej, be törpe

egy ember-parány, mint magam,

félőn, lapulva, hej, be törpe,

s homloka mögött hangtalan

reszketnek a gondolatok.

Arra gondol, hogy zúg a szélvész

és jaj, ha őt is földre vetné!

Arra gondol, hogy zúg a szélvész

és vajjon nem törnek-e ketté

a meg-nem-hajtott derekak?