ERDŐ

Kőrisfából van az ágyam,

az asztalom meg dió.

Karosszékem egyszerű tölgy,

este benne ülni jó.

A szekrényem cseresnyefa,

kemény bükk a pamlagom.

Ezen ülve bámulok el

a sok fényes csillagon...

Egész erdő van szobámban;

mélyen hallgatnak a fák.

Suttogniuk sem lehet már,

le van nyesve minden ág...

Csak álmodják, hogy odakünn

zeng az erdő, zúg a szél...

S hogy majd terem rajtuk is még

valamikor zöld levél...