Erdődi Lajoshoz

Szép elméd nézzem-e, vagy nemes lelkedet?

Erdődi! mindkettő naggyá tett tégedet,

Hígabb éggel táplált Múzsádat ölelem,

Eredeti magyar szívedet tisztelem.

Írj, s félistenekké lésznek ama nagyok,

Kik dicséreténél én, én kisebb vagyok.

Majd a te neved is szent marad minálunk,

Sírodra érdemlett borostyánt plántálunk:

Addig is siratván e hazánkfiait,

Csak az vígasztal, hogy bírunk még két Vayt.