Eredj papír!

Eredj papír, fehér papír,

ahová küldlek, csak eredj –

rohanj, rohanj szép szárnyalással

ne állítson se völgy, se hegy!

Te reád várnak meleg szívvel,

otthont kínál a szeretet –

és valót mutat minden ember

és nem betanult szerepet.

Megsimogatnak puha kézzel

– csoda, ha lángod nem lobog! –

Feletted fényes, meleg szempár

bársonyos tűzzel mosolyog.

Ahova küldelek, nincsen ősz még,

tarolt fák alatt bús alak,

kacagás járja, friss ujjongás

és napsugarak hullanak.

A te gazdád olyan búsongó,

ha ül, ha jár, ha sír, ha ír – –

Rohanj, suhanj szép szárnyalással,

repülj papír, fehér papír!