EREDJ SZERELEM, SZÉP SEHONNAI!

Elhagytak Isten jó angyalai:

A Hit, a Kedv, Egészség s Fiatalság,

Hej, Szerelem! te szép sehonnai,

Csak te fordítod még felém az orcád

S áltatsz, mint asszonynépet... Állj odább!

Ne gyújtogasd parázzsal őszi vágyam,

Hervadni-fájó nőkkel tégy csodát,

Mint egykor Kleopátra udvarában!

Ott bíbor-ágyán láttál egy királynőt,

Miattad égett barna kebele,

Mint két súlyos gyümölcs, mely bánatfán nőtt,

S a vágyak bús magvával volt tele -

Ott fényedtől csillogtak néma jajjal

Az olajosan reszkető szemek,

A vágyak bús magvából tört olajjal,

Lassú könnyekkel fényesítve meg...

Menj, Szerelem, nőkkel busongani,

Nótám se sír, könnyem se hull utánad,

Cécótlanok a férfi útai,

S magányosan szép minden férfibánat.

Guruljon szét ajándékod, ha volt,

- S adtál-e mást, mint kínt meg törpeséget? -

Ritkuló lomb közt hiú, őszi folt,

Vén, piros pompa, jobb lerázni téged!

Gőggel, kopáran, némán, egyedül,

Hadd lépek így a végső, csöndes útra,

Ahol a titkok lombja feketül,

S lehull az élet hazug koszorúja.

Elhagytak Isten jó angyalai:

A Kedv, a Hit, Egészség, Fiatalság -

Eredj te is, édes sehonnai,

És csókold meg egy asszony könnyes arcát!