Erőm: a dal

Kihez szállnak ezek a nóták,

tavaszi őrületbe szédül,

mint márciusi álmodó fák.

Kinek szürete: rím gerezdek, –

erősen álljon meg a lábán,

mert tudja meg: én sohse vesztek.

Tudja meg: a halk zönge húrok

megpendülnek az ujjaim közt –

s nem tudtak így a trubadurok.

Belőle a dal zengve vágtat

patakzón ontja kópé lelkem

a bús rezgésü tercinákat.

Az ütemeket zengi, vágja

és szentivánéj lesz a földön

és megterül az álmok ágya.

– Kiért e versek élni jönnek,

boruljon hát a kebelemre

s higyjen, higyjen az én erőmnek!