ÉRTED

Csodálom a gyönge embert,

Kiről mondák, regék beszélnek,

Ki nagy merészen égbe szállt

És elorzá kincsét az égnek,

Hogy tűz, meleg és láng sugára

Mindent hevítsen, hasson át

S áldást hintsen a nagy világra.

Lelkem kibontja szárnyait,

Égig tör fel gyors repüléssel,

A fényt, sugárt, mit ott talál,

Magába szívja szomju hévvel

És ennyi fényt - a földre szállva -

Pazar kezekkel hint reá

Egy édes-kedves kisleányra.