ÉRZITEK-E?

Barátaim, a pilátusok megfürödtek,

Lemosakodtak tetőtől-talpig szublimáttal

És mi igen gyönyörű gyerekek leszünk,

Kezünkben cukorrá változnak a dolgok.

Érzitek-e a XXV. századot?

Ha csak rágondolunk,

Mintha meleg halak surrannának gerincünkön,

A gyönyörűség fölfogja bennem a gejzireket

És képtelen vagyok meglocsolni száraz napjaink.

Mindnyájatok helyett megcsókolom a számat,

Túlkiabálom a fergeteget

És halkabban hallgatok a csöndnél,

Olyan vagyok, mint az elhagyott lövészárok

És mint egy roppant, harsogó pályaudvar,

Ahová minden vonat egyszerre befut!

Villogó vágyú lányok, asszonyok,

Istenigazában mi ölelünk meg benneteket,

Akik negyvenemeletesre építjük a századokat,

Ölelésünk tiszta, mint a patakba hulló fény,

Egészségesek vagyunk, erősek és mohók.

Mohón ölelünk, mintha csak tudnók,

Hogy minden ölelés egy állatot öl meg bennünk!

Héjj, elevátorok, meg birnátok-e mozdítani ekkora kedvet?

Frissest pörgök,

Bálozó parasztlegények nyelve hegyén,

Amely ugyancsak megforgatja a hetvenhét menyország

szentjeinek rubintos rézangyalát.