És lassan mindent...

És lassan mindent elhagy a szívem

És lassan minden elhagy engemet

És búcsúzó lesz mindenegy napom

S a társak tőlem mind messzire válnak

S az én utam magányba tér örökre.

S akikkel múló volt találkozásom,

Azok örökre a lelkemben élnek

S az örömök és bánatok zamatja

Mind ajkamon van, mint örök virágméz

És lassan mindent elhagy a szívem

És a magányom teljesteli lesz

Hervadt dicsőség koszorúival

S virágaival hervadt szerelemnek.

És lassan minden, minden e magány lesz

És e magányban mindent föllelek már.

S világgá tágul az örök magány!