És mégis... [1]

Dalom halkulva szólt és ringatón,

De mélyén titkosan

Ott zsongott mégis a forradalom.

Zászlóm fehér volt, szűz, szelíd selyem,

De rajta pirosan

Világolt vérem és rejtelmesen.

Szememből ősi tűz ragyog ma is

S bár könny öntözte meg,

Ragyogni fog mély éjszakába is.

És én tudom, hogy árva temetőn,

Fáradt szívem felett

Lidérc libeg majd, hajnalt keresőn.