És mégis... [2]

Ó, mint repül az ember,

Ikarusz óta megnőtt a szárnya,

Lenéz bízó szemekkel

Világrészekre és az óceánra.

Eltörpül a magasság

És elenyésznek mind a messzeségek,

Az ember diadalmát

Harsogják győztes szárnyakon a gépek.

Köszöntelek, ti bátrak,

Ti boldogok, kik az egekbe törnek,

Kik vígan nekivágnak

Ős rejtelemnek és titkos jövőnek.

Sírok fölött kerengve

Az elmúlás szelében szép az élet,

Ezt hirdeti elesve

Egy repülő, aki örvénybe tévedt.