Esik az eső

Esik, esik, esik.

– Átlátszó, gyöngyös cseppek

peregnek le az ablakon,

míg elgondolkodom – –

Esik, esik, esik.

Nem régen szép volt, sugaras:

a szürke por is

aranynak látszott,

mikor a tűz-csók rajta játszott –

Nem régen szép volt, sugaras.

Miért most ez a bús sötét?

Ez a borulás odakünn,

ez a borulás idebenn

s miért ül fájós szívemen?

Jó Istenem, miért?

Míg lelkem haló álmai

a múltat keresik,

idebenn hull a könny, hull,

s odakünn esik az eső, –

esik, esik, esik...