Esik, esik...

Esik, esik, egész nap esik

Hegy aljára köd ereszkedik.

Fogy a nappal, nő az éjjel,

Falevélke küzd a széllel,

Sűrü erdő nem a régi; hallgat.

Hull a levél, vége van a dalnak.

Fecske, gólya, hova szálltatok?

Boldogok ti, hogy van szárnyatok!

Tudom én, hogy hova, merre:

Hervadásból kikeletbe.

Tengeren túl, messze oda által

Most süt a nap legenyhébb sugárral.

Igy változik, mint ősz s kikelet

Szíveinkben is a fagy s meleg.

Búsulónak víg a társa;

Sírás jön a kaczagásra.

Hejh, bizony az emberrel is így van:

Ki mulat, ki aluszik a sírban.