ESŐS NAP

A zápor ömlik; nem megyen misére,

S nem láthatom, mint lépdel, ablakomból, -

Nem, mint pillant rám, titkon-kedveltjére.

Oh nap, derűlj ki, s kedvezz a buzgónak,

Hogy ájtatosságát elvégezhesse;

De kedvezz nékem is, a lángolónak!

Ki jő? - Cselédje Hébém visszahozza.

Keresztet vont a könyvben e sor mellé:

„A hű leány barátját sohajtozza.”