ESTE A BOIS-BAN

Befödte lelkemet és Párist

Muzsikás, halk, szomoru este,

Eltévedtünk. A nagy Bois-ban

A kocsim az utat kereste.

És mintha rólunk ki se tudna

És mintha minket ki se várna,

Baktattunk álmos gördüléssel.

Nagymessziről zúgott a lárma,

A fákon át hívtak a mécsek,

Szomorú volt nagyon a lelkem,

A kocsis nótát fütyörészett.

Nagy éjszakába mintha hullnánk,

Csoda-világba, végtelenbe,

Új, titkos földre, új időbe,

Új létezésbe, új jelenbe,

Szent árnyak kerengtek előttünk.

Hahó, kocsis: kis, fehér házba,

Amott, amott. Hahó. Repüljünk.

Hajts, hajts. A múltba, ifjuságba.

Ott. Látom. Jaj. Villámos élet,

A nagy Bábel útjára hágtunk.

Sírtam. A kocsis fütyörészett.