ESTE TÍZKOR

Itt, hol grófok s hercegeknek büszke palotái állnak

előkelő néma sorban s mindég csukva a kapuk:

egy földszintes kis szobában szűk falak közt itten élek

s este felé árva fejjel kinézek az ablakon.

Átellenben penzió van: sok kis lámpa, pirosernyős

hunyorgat a félhomályban titokzatos-melegen,

két fehér kar halcsontok közt ívelődik bíbelően,

gyönge fodrok ágyra hullnak és az ablak nyitva van...

Nézem, nézem s elgondolom: illendő-e, vagy illetlen?...

Ó... de most a válla villog... Hercegnőm, jóéccakát!

S már a másik házba lágyan álmodozva zongorázzák

habselyembe mártott ujjak egy nocturno bájait.

És a csöndes Sándor ucca (könnyes vándor-ucca nékem)

vissza-visszasóhajt egyet, vagy én sóhajtottam tán?...

Odalent a kapu előtt üldögél a házmesterné -

messzire néz: katonának vitték tegnap az urát.

Fölöttem a bádogeresz hasadékán vajj’ mi lenghet

boldogtalan esti szélben?... Papírsárkány. Ott maradt.

Mit álmodhat most a gyermek, aki nappal vele játszott?

Jóllakott-e máma este? S lesz-e majdan katona?...

Túlnan a másik szobában zúg-morog a háziasszony,

csikorog a lába nyoma, dúl-fúl, mint egy porkoláb.

- Sok villany fogy kis szobámban! - váltig csak ezt kiáltozza:

döng a kapu, hogy becsukják. Már megint tíz óra van...

A Horánszky ucca sarkán épp most fordult be a patruj;

rossz csillaguk kiket kerget karjába ez éccakán?...

... Csukjuk bé az ablakot és olvassunk a bibliából,

mint zivatar, özönvíz, vagy földindulás idején...