Esti dal

A nappal fényében, zajában

Elődöng árva egymagában

A lelkem, tévedt jövevény,

Oly idegen nekem a hajsza,

A szívemet dalokra ajzva

Oly inkognitó megyek én.

De ha az alkonyat leszállott,

Olyan kedves, kámzsás barátok

A barna árnyékok nekem,

A messze menteket idézik,

A múlt szelíden iderémlik

És földereng az életem.