Esti elmélkedés

Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.

Álmos is vagyok. Itt a perc pihenni.

Szellemed suhogón beföd, körülleng,

Istenem. Bevonod szelíden édes

ízzel ajkaimat s a sárga mécset

elrebbenti tüdőd finom fuvalma.

Álmot adsz. Puha és gömbölyded álmot.

Tér, idő: kusza gombolyagba romlik,

perdül, összeakad s lehull az éjbe.

Akkor ölbeveszed, becézve, lágyan,

eltévedt szeretőm kis szűzi testét

s mellém fekteted a habtiszta ágyba.

Halkan simogatom meleg pihéit:

pálmalombok alatt ölelgetőzünk,

cukros hóhegyeken futunk sikongva,

zizzenő buzaföldön összeforrunk

s érett csillagaid kibuggyant fénye

gyöngyösen, vizesen pereg le rajtunk.