Esti Kornél éneke

Indulj dalom,

bátor dalom,

sápadva nézze röptöd,

aki nyomodba köpköd:

a fájdalom.

Az életen, a szinten,

a fénybe kell kerengni,

légy mint a minden,

te semmi.

Ne mondd te ezt se, azt se,

hamist se és igazt se,

ne mondd, mi fáj tenéked,

ne kérj vigaszt se.

Légy mint a fű-fa, élő,

csoda és megcsodáló,

titkát ki-nem-beszélő,

röpülő, meg-nem-álló.

Légy az, ami a bölcs kéj

fölhámja, a gyümölcshéj

remek ruhája, zöld szín

fán, tengeren a fölszín:

mélységek látszata.

No fuss a kerge széllel,

cikázva, szerteszéjjel,

ki és be, nappal-éjjel,

s mindent, mi villan és van,

érj el.

Tárgyalj bolond szeszéllyel,

komázz halál-veszéllyel,

s kacagd ki azt a buzgót,

kinek a mély kell.

Mit hoz neked a búvár,

ha fölbukik a habból?

Kezében szomorú sár,

ezt hozza néked abból.

Semmit se lát, ha táncol

fényes vizek varázsa,

lenn nyög, botol a lánctól,

kesztyűje, mint a mázsa,

fontoskodó-komoly fagy

dagadt üvegszemébe.

Minden búvárnak oly nagy

a képe.

Jaj, mily sekély a mélység

és mily mély a sekélység

és mily tömör a hígság

és mily komor a vígság.

Tudjuk mi rég, mily könnyű

mit mondanak nehéznek,

és mily nehéz a könnyű,

mit a medvék lenéznek.

Ó szent bohóc-üresség,

szíven a hetyke festék,

hogy a sebet nevessék,

mikor vérző-heges még

ó hős, kit a halál-arc

rémétől elföd egy víg

álarc,

ó jó zene a hörgő

kínokra egy kalandor

csörgő,

mely zsongít, úgy csitít el,

tréfázva mímel,

s a jajra csap a legszebb

rímmel.

A céda életet fesd,

azt, ami vagy te, tettesd,

királyi ösztönöddel

ismersz-e még felettest?

Az únt anyag meredt-rest

súlyát nevetve lökd el,

s a béna, megvetett test

bukásait a szellem

tornáival feledtesd.

Hát légy üres te s könnyű,

könnyű, örökre-játszó,

látó, de messze-látszó,

tarkán lobogva száz szó

selymével, mint a zászló,

vagy szappanbuborék fenn,

szelek között, az égben,

s élj addig, míg a lélek,

szépség, vagy a szeszélyek,

mert - isten engem - én is,

én is csak addig élek.

Menj mély fölé derengni,

burkolva, játszi színben,

légy mint a semmi,

te minden.