Esti megérkezés

Az esti sötét

halk mezei lelkét

a mohó kilométerek

bús messzibe nyelték.

Kocsim ablakait most

veri a fény,

két sorban a lámpák

jönnek elém.

Tépett takaró lett

már a sötétből;

csak az ég, a nagy ég

fut velem a rétről;

kiejtik az utcán

a csönd mezei

csokrát a kiránduló

fáradt kezei.

De harsan a lángok

lármája, a lámpák

csilláma szemembe

csengeti lángját.

Máshol az éjszaka

csendje halálos:

itt villan a villany

és villog a város.

Idelenn a város

villanya villog,

de fenn a nagy ég

száz csillaga csillog:

a villany a földi,

a csillag az égi,

a villany az új,

a csillag a régi.