ESZE TAMÁS KOMÁJA

Gábor fiam Bécsé,

Oda is van nőve.

Örzse lyányom a Krisztusé,

Papok szeretője.

Morva grófé földem,

Asszonyom a sírban.

Menjünk, menjünk Munkács felé,

Már eleget sírtam.

Nincsen e világon,

Nem maradt már semmi:

Esze komám, ideje már

Rákócziért menni.

Magyar bolondoknak

Bolond útját járom,

Bécsi lator lett a fiam,

Pap-céda a lyányom.

Váradon gyaláznak,

Bécsben kinevetnek,

Ciberén élt Esze komám,

Mondok egyet kendnek.

Urak, papok dölyfét,

Ím, eleget tűrtük,

Gyomrunkba a sok bánatot

Már eleget gyűrtük.

Rákóczi, akárki,

Jöjjön valahára:

Kígyóinknak, Esze komám,

Lépjünk a nyakára.