ÉV KEZDETÉN

Új esztendő... patvarba új!

Mindössze is csak fejelés:

A régi rosszból toldoza

Új rosszat a gondviselés.

Hogy töltsem el, oh jémini!

Ezt a negyedfélszáz napot?

Legyen szives megküldeni

Szerkesztő, kérem, a lapot.

Igaz, nem fizettem elő,

Nem, mert ha volna sincs miből,

De fölcsapok költőnek és

Teremtek majd, a semmiből.

Hátha kisül még, hogy zseni

Az ész, mely bennem hallgatott!

Legyen szives megküldeni

Szerkesztő, kérem, a lapot.

Majd írok önnek szépeket,

Aranyat ér minden sorom,

Hogy elbámul belé, ha él,

Poëseos praeceptorom,

Ki azt mondá, ökör vagyok

S a szégyenpadra lecsapott.

Legyen szives megküldeni

Szerkesztő, kérem, a lapot.

Majd írok én, bárhogy veszi

A kritika, új ostorom;

Ha mondja, rossz: „igen, de sok!”

E szóval őt letorkolom;

Mert minden istenadta nap

Firkantok egy új darabot.

Legyen szives megküldeni

Szerkesztő, kérem, a lapot.

Mi is hiányzik énnekem

Avégre, hogy költő legyek?

Csizmám lyukas és vállamon

Alig van egy rossz köpönyeg,

Fésülhetetlen a hajam,

Ingem silány, szennyes gyapot -

Legyen szives megküldeni

Szerkesztő, kérem, a lapot.

És tárgyam - ah, ön látja, van

Tárgyam unos-untig elég,

Kivált, enbálványom körűl

Forogva, mint malomkerék.

Hisz kit ne érdekelne az:

Lencsét evém-e, vagy babot?

Legyen szives megküldeni

Szerkesztő, kérem, a lapot.

Úgy van! magamról is tudok

Beszélni sok épűletest:

De hát milyen nagy a világ!

Tárgyat csak az nem lel, ki rest.

S én e kutya világra úgy

Haragszom! mert megharapott.

Legyen szives megküldeni

Szerkesztő, kérem, a lapot.

Egy árva példányt!... Óh, ha én

Egy tisztelet-példányt nyerek:

Megköszöni egész vidék,

Minden rangbéli emberek.

Mert lássa, hozzánk egy se jár

S ez oly keserves állapot!

Legyen szives megküldeni

Szerkesztő, kérem, a lapot.

Irén is többször mondta már,

Irén, e kedves kis papucs:

„Mit olvasunk a télen át?

Ah, nem fizet elő apus!”

Pedig „Irénhez” írok én

Amilyet ön sohsem kapott,

Legyen szives megküldeni

Szerkesztő, kérem, a lapot.

Sőt a nagyságos asszony is

Felhozta szóval a minap:

„Az ember ujságot se lát,

Mióta nincs a régi pap.”

Ezért kimondhatatlanul

Sajnálja is szegény papot.

Legyen szives megküldeni

Szerkesztő, kérem, a lapot.

Óh, mennyi vágyteljes kebel -

Hány szomju lélek önre néz!

Öné a felelet-teher

És e teher igen nehéz:

Mikép fog számot adni ön,

Ha majd felelni kell amott:

„Miért nem szokta küldeni,

Szerkesztő, ingyen a lapot...?”