Évforduló

Az ingaóra érces hangja

komolyan és régen elzengte az éjfélt

és én ültem magamra hagyva.

Odakünn pislogtak a csillagok

s a bólongató, nagy sötét akácsor

képviselte az életet,

meg a Hold,

meg sok kicsi, fehér felhő-foszlány,

melyek felette átlebegtek.

Akkor nagy csend volt

s a szobán átsuhant

kilencmillió négyszázhatvanezer

nyolcszázadik perce életemnek...

s én belejajdultam a sötétségbe

vágyón, szenvedélyesen,

Maradj.

Az égen bárányfelhők usztak

s meg kellett volna halnom akkor,

mint mesebeli öreg Faustnak!