ÉVSZÁMOK

Most már benne vagyok a korban,

bizony, már ötvenhárom...

S még egyre az életem várom.

Pedig tudom, hogy nem jön... Ősszel

majd hallgatom, hogy zümmög a légy...

S vele zümmögöm majd: ötvennégy...

Aztán tovább nézem a felhőket,

mint eddig, a háztetők fölött...

És így leszek ötvenöt.

S majd nézem a nőket és kérdem:

hát ezek ették meg az életemet? Ezek?...

S akkor már ötvenhat leszek...

Egy-egy éccakán majd fölriadok:

hány év van még? Egy?... Öt?...

Vagy még hat van?...

És így leszek egy napon hatvan...

Múlik az idő... Mindent elfelejtek.

S megjön a régi kedvem...

Be szép lesz, majd azt mondom: hetven...