Ez a beteg, boros, bús, lomha Bácska.

Ez a beteg, boros, bús, lomha Bácska.

Itt félve jár az úri kisgyerek.

Mérges virágok, nyiszlett emberek.

Egy távol torony ferde lángolásba.

Méreggel mart, fehér, virágos orcák.

Lánggal rikító selymek, rác mennyország.

Nehéz aranypénz a lányok nyakán,

mindegyik oly finom és halavány.

A trombiták estente mint a szörnyek

egy vörös korcsma-ablakból röfögnek.

Trágár tivornya, részeg és tunya.

Sír a beteg és méla, szláv duda.

Most reszketek. Azt mondják, hogy mulatnak.

Sipít a síp, csörömpöl minden ablak,

boros az asztal, véresek a kések,

az ördög is fölpántlikázva lumpol,

festett leányok lesnek a zsalukból,

s én meghalok, ha egyszer odanézek.