Ez a föld...

Koldus vagy és paraszt vagy: itt maradsz.

E föld örökre altatón maraszt,

E föld, amelyből nincsen egy rögöd,

Csak gúny és vád, örökös örököd.

Itt bújdokoltál hosszú éveken

Nehéz robotban, messze végeken,

Tanítva és tanulva éjt, napot,

Megsüvegelve urat és papot.

És álmodoztál Párizsról, a vak

Végvári éjben, őszi ég alatt

És Pestig sem jutottál el, szegény,

Fáradt, kopott, dalos vándorlegény.

Már itt maradsz e földön, föld alatt.

Még könnyed és pár versed megmaradt,

Ha sanda szem rád görbén néz talán,

Megbékél pár szív a szíved dalán.