EZERFÁROSZNYI VÉGZET

Mintha szerelmes béka

Dús, fülledt nyári réten

Lassan, pihegve mászna

Szép, szűzi tó fele,

Mohón reszketve ajkam

Úgy kúszik selymesében

Mélyillatú hajadnak

Fehér válladra le.

A szemed ne emeld föl,

Életberántó fénye

Zavarná most a szívem,

Ki rőt vágyam tüzén,

Magagyújtotta máglyán

Ma lelkesen elégne:

Őrjöngő tűzimádó

Módján szédült legény.

Ó, hadd ölellek által,

Mint ritka aranyércet

Olvasztók forrósága,

Te, csókok ércere!

Vakult szemeknek ég itt

Ezerfárosznyi végzet,

Én éber toronyőröm

Kábulj te is bele!