Ezerhatszázharminchárom június 22

Ezt a pár sort röptiben vetem erre az enyves vászondarabra

Amit itt találtam a Colosseum vén kövei között

Írószerszám sincs nálam megteszi az ólomdarab is

Kijöttem kicsit sétálni magamban a szabad levegőre

Sok hónap után először egyedül milyen jólesik a csönd

Most nem akarok fogalmazni ravasz mondatokat

Öreg ember vagyok fáraszt a szórend és szillogisztikai szabály

S mennyit kellett gyötörnöm agyam hónapokon át

Helyes válaszokon hogy ki ne bujjon belőlük a szög

Amikben megakad Messer Gaspari di Santa Croce

Okos ember ez a Santa Croce de milyen vékony az ajka

És még most sem tudom a szeme színét homályos az a terem

Milyen gyötrelem volt sokáig másra gondolni mint amire szeretek

Talán jobb lett volna mégis inkább a kínpad amire céloztak finoman

És igazán gyengéd és tapintatos szavakkal meg kell adni

Mellőzve a részleteket de azért én élénken láttam a pincét

A bokacsavarót s a spanyol csikót nem való az már nekem

Ó de azért talán épp oly boldog lettem volna utána

Mint most hogy firkálhatok fejtörés nélkül és szabadon

De kinek is firkálom most döbbenek rá hiszen ez nem tudomány

S nem tudok senkit akinek küldeném mint levelet

Kepler úrral hallom bajok vannak Tübingában ezek a

Protestánsok csillagi dolgokban szintén nem kedvelik a tréfát

S a Dialoguson kívül is égettek még néhány füzetet

Sir Verulami Bacont Londonban senki se bántja

Mégis önszorgalomból legutóbb lelkesen csatlakozott

Gúnyos szavak villámaival sujtva le Copernicusra

Ostoba szájhős Bacon pocsék-rossz a fizikában

De filozófiát halandzsázni tud elég szépen és ügyesen

Bezzeg nem tetszett neki már akkor a pisai kísérlet

Amitől ma is forog sírjában a vén szoknyabolond Aristoteles

Forog mint... de talán hagyjuk egyelőre a forgást

Ebből is az jön ki hogy még gondolatba’ se tudnék

Társalogni vidoran senkivel most a messze világon

Ha csak Livia lányom... nem meg se látogatott

Vagy talán Vincenzio örök bánatom semmiházi kölök

Nem igazán hová címezzem vén szívem dobogását

Még se motyoghatok magamban mint a bolond

Gyónni sem voltam azóta meg kell szabulnom

Ettől az undokságtól itt valahol a lelkem alatt

Ami összefutott benne mikor odaírtam a kézjegyemet

“Róma ezerhatszázharminchárom június huszonkettedikén

Esküszöm és fogadom eme szent könyvön tartva kezem

Hogy megbántam... és gyűlölöm... és átkozom... és visszavonom...

S eretnekségnek... és tévedésnek... s hibásnak ismerem el...

S alávetem magamat... amit rendelt a Szent Hivatal

Isten is úgy segéljen... Szóról szóra... fentnevezett Galileo Galilei”

Nem nem hagyjuk ezt homlokom hiába rázom és gyömöszölöm

Ebben a hangnemben senki nem érti beszédem

Aki él és élt valaha és megszokta a szónoki formát

A tiszta vita bölcs és hagyományos keretét

Jaj nincs senki társam ehez immár akihez jajszóval jajongjak

Nem is szó csak dadogás és vén szememből a könny

Oh jaj csak te vagy már énnekem süket és néma Megnemszületett

Ki nem is sejted még önmagad távoli szép unokám

Messze századok multán aki rothadt csontjaimon

Illansz tova fürgén könnyű gépparipán

Hát ide hallgass mert teneked szól e kusza pár sor.

Ha leírtam elrejtem itt számodra a kövek alá

Vedd kézhez majd mikor eltakarítod ezt a romot

Hogy ide építsd a szép Embersas isteni fészkét

Unokám te édes testvérem pajtás víg cimbora drága barát

Ismerős nekem már egyedül csak te itt e világon

Ugye ismersz ugye látod ugye tudod mi fáj nekem itt

Miért nem tudom én megmagyarázni ezeknek

Hogy miként vág össze amit tettem a Tett és amit szóltam a Szó

Ugye érted ugye hangod e hang ugye nem kell ez írást

Villámló szikrakövét lelkemnek szőni szonettbe

Zegzugosan ahogy pattan úgy kapja el könnyű szíved

Ugye így lesz nálatok is ugye nem lesz ennyi teher

Be jó társalogni veled máris könnyebb a lelkem

Be nem szól vissza szavad s ha szól majd már nem hallja fülem

Visszhang aki vagy időben a sápadt Neptunuszon

(Jobb már nekem szólni süket falhoz mint fülhöz mely érti de rosszul)

Ó miért nem nyujthatod át az Időn testvéri kezed

Miért nem rántsz át ezen az árkon odaát jobb lenne nekem

Otthonosabb igazibb egyszerűbb és helyesebb

Én képzeletemben úgyis gyakran járok már tifelétek

Nyelveteket tanulom s megszokom uccáitokat

Lassú már nekem a hintó ami vár rám a Tiberisznél

Hogy villájába vigyen Toscana jó hercege innen

Öreg vagyok én nincs időm türelmetlenül topogok

Iszákom üres oda becsületem nem kellek a kornak

Küldjetek át értem egy olyan gépmadarat

Ami van nektek vagy üzenjetek sok tengeren át

Azzal a kürttel amit mindenütt hallani mindig

Bolond és bölcs egyszerre hallja nem tudom mi a neve

Vigyetek el innen rosszul érzem magam itthon

Szidnak engem és fenyegetnek és figyelnek az öregek

S a fiatalok azt mondják hogy rühes és gyáva vagyok

Ott kellett volna gebednem szerintük tömlöc fenekén

Vagy száraz bőrömet máglya felett pörköltetni ropogva

Egyik a Szent Téboly másik a Józan Egészség

Kifordult szem és alattomos és ostoba szürke mosoly

Könnyű nekik mit bánják ők mit hoz a holnap

Csak ma legyen friss tyúk cifra zsoldos szajha szerető

S könnyű Neked is tudós unokáim ott a jövőn túl

Te már tudod amit én nyugtalanul állítok csak

Hogy mindegy úgyis most egyelőre pár századon át

Nem fontos ki forog mi forog s mitől dagad és száll le a tenger

Hasztalan és szép színpadára a csillagos égnek

Dübörögve húzzák le a kárpitot és a redőnyt

Kezdődik a régi és mindig új hajcihő idelenn

Lám csak a burkus egy fuvolát fú tegnap óta a frankkal

Henrik markába röhög tudja hogy hamis a hang

Mit bánja ki bánja e hős és nagyszerű tornán

Mely e világnak új Sándort és Cézárt adott kegyesen

Távoli napok és bolygók dolgában mi igaz mi nem igaz

Fáradt vagyok én pajtás jó lenne pihenni nekem

No adj nekem kis helyet ott ahol ülsz hadd ülök le

Tartsd ide a füled nézz körül senkise hallja

Gyorsan megsúgom az igazat hisz tudod úgyis

Szükséged nincs rá de én hadd könnyítek magamon

Hát persze hogy úgy van hát persze hogy mozog a Föld

Hát persze hogy szent eskümből egy szó sem igaz

Hát persze hogy nem nekik hogy nekem volt igazam

S csak kezem írta alá azt a gonosz kutyabőrt

De most hajolj még közelebb és tudd meg a titkot

Nem is a kínpad s nem is a máglya ijesztett

Hajladozva mélyen bűnbánón és becstelenül

Ó volna bár máglya lángolva elégni fölötte

Láng magam is Élő Szellem Ifjúság és Jövő és Szerelem

E pörgő rohanó Földön ha volna érdemes élni

Érdemes élni lángolni a lángnak a Szépnek a Jónak

De érdemes-é?

Pajtás hát persze mozog a Föld

De nem nekem ám s teneked se csak a kapzsi pimasznak

A tökfejőnek aki vígan száguld vele s el se hiszi

Bár állna meg és dőlne dugába és omlana össze...