Ezt akartam

By Sándor Reményik

Ezt akartam: végső leszámolást:

Mostantól fogva nincs hozzá közöm.

A nagy Nevet, a nagy Megszokottságot

Szótáramból irtom és törölöm.

Írhatom: Titok, Sors, Véletlen, Végzet,

Ezer névvel nevezhetem.

Csak egy nevet nem ejthetek ki többé,

Nevedet: Istenem.

Ezt akartam, de mégsem lehetett.

Egy anyát láttam, s még karjában tartott

Kétévesforma halott gyermeket.

S ez az anya béke volt s szeretet.